A buli

 

Mire észbe kaptam már fent

laktam Pesten. Élveztem a nyarat. Persze Peti jelen volt még a fejemben elég

rendesen, de nagyon élveztem a „szabad” életet. A játékból ismert, Lacival

közös haverunk egyszer csak felhívott minket, hogy nincs e kedvünk meglátogatni

őt Balatonnál.

 

Persze nekünk volt kedvünk

menni. Fogtuk magunkat és leutaztunk oda. Egy kis házikót béreltek és úgy volt,

hogy többen fognak menni, de 3 ember visszamondta és így mi is elfértünk. A

gondtalan pihenés ült ki rám. Nagyon jó érzés volt. Egyik nap, lementünk

fürdeni a Balatonba és elkezdtünk labdázni. Lacinak nem volt kedve és elkezdett

sétálni a vízben, a labdázás hevében egyszer csak arra lettünk figyelmesek,

hogy nincs ott mellettünk. Elkezdtük keresgélni, de közbe ment le a Nap és

egyre kevésbé láttunk. Nagyon megijedtem, hogy hol lehet. Riasztottuk a parti

mentőket is és a part mentén rohangálva kiabáltuk a nevét. Sírtam, féltem.

Mikor már teljes kétségbe esésemben pislogtam a Balaton csillogó sejtelmes vize

felé, lefékezett mögöttem egy autó, hátrapillantva megláttam őt, ott ült benne. Visszament a

házhoz, azt mondta szólt is csak nem figyeltünk rá. Remegtem, zokogtam, magához

szorított, mondta ne sírjak, nem történt semmi. Ellöktem magamtól és beszálltam

az autóba.

Vissza értünk a szállásra. Ő hátra ült

mellém és megölelt, mondta ne haragudjak, ő érte még senki nem aggódott így és

lehet, furán hangzik, de nagyon jól esik neki és örül. Nem gondoltam volna,

hogy ennyire megvisel, de ahogy átölelt már éreztem, hogy kezd kiszállni

belőlem ez a rossz érzés.

Visszaérve Pestre, elkezdtük szervezni a

bulit. Nagyon izgultam és vártam erre az eseményre. A padlástérben alakítottuk

ki a party helyszínét. Én díszítettem, berendeztem, Laci pedig a technikai

részét oldotta meg.

Elérkezett az első nap. Körülbelül 5-6

ember jött el és ebből 4-en ott alvós tervekkel jöttek. Nagyon nagy volt a hangulat,

élveztem minden percét, rengeteg képet készítettünk amint valaki iszik valamit,

vagy valaki valakivel iszik valamit. Ez lehetett persze a fő irányvonala, de

hát miről is szólt volna, hisz fiatalok vagyunk. Csak olyanok voltak ott,

akikkel a játékban barátkoztunk össze, volt olyan, akivel előtte még nem is

találkoztunk, külföldről jött haver is volt.

Mindenkit megismerhettünk közelebbről.

Nagyjából 5napig tartott a buli és minden nap cserélődtek az emberek, de akadt

egy kettő, aki végig ott volt.

Vége lett. Nagyon jól sikerült. Örömmel

nyugtáztuk, hogy egy baráti összejövetelnek így kell kinézni, és jobb nem is

lehetett volna.

Idővel kezdtünk egyre közelebb kerülni

egymáshoz Lacival. Elkezdett udvarolni nekem. Tudtam, hogy elkövetkezik ez az

idő is, de egy kicsit sem bántam, nagyon jól éreztem magam vele. Engedtem és

persze én is közeledtem felé.
A körülöttünk élőknek nem híreszteltük, hogy

alakulóban van valami, de persze csak a hülye nem gondolt rá.

Eltelt a nyár. Nagyon boldog voltam,

köszönöm neked.

 

         Akkor

azt gondoltam semmi sem ronthatja el a kedvem. De mégis akadtak dolgok, amik

beszürkítették a napokat. Mondhatnám, semmi sincs ingyen. Ezt is elmesélem

majd.

Tovább a blogra »