A buli

2010 április 25. | Szerző: Solya |

 

Mire észbe kaptam már fent
laktam Pesten. Élveztem a nyarat. Persze Peti jelen volt még a fejemben elég
rendesen, de nagyon élveztem a „szabad” életet. A játékból ismert, Lacival
közös haverunk egyszer csak felhívott minket, hogy nincs e kedvünk meglátogatni
őt Balatonnál.

 

Persze nekünk volt kedvünk
menni. Fogtuk magunkat és leutaztunk oda. Egy kis házikót béreltek és úgy volt,
hogy többen fognak menni, de 3 ember visszamondta és így mi is elfértünk. A
gondtalan pihenés ült ki rám. Nagyon jó érzés volt. Egyik nap, lementünk
fürdeni a Balatonba és elkezdtünk labdázni. Lacinak nem volt kedve és elkezdett
sétálni a vízben, a labdázás hevében egyszer csak arra lettünk figyelmesek,
hogy nincs ott mellettünk. Elkezdtük keresgélni, de közbe ment le a Nap és
egyre kevésbé láttunk. Nagyon megijedtem, hogy hol lehet. Riasztottuk a parti
mentőket is és a part mentén rohangálva kiabáltuk a nevét. Sírtam, féltem.
Mikor már teljes kétségbe esésemben pislogtam a Balaton csillogó sejtelmes vize
felé, lefékezett mögöttem egy autó, hátrapillantva megláttam őt, ott ült benne. Visszament a
házhoz, azt mondta szólt is csak nem figyeltünk rá. Remegtem, zokogtam, magához
szorított, mondta ne sírjak, nem történt semmi. Ellöktem magamtól és beszálltam
az autóba.

Vissza értünk a szállásra. Ő hátra ült
mellém és megölelt, mondta ne haragudjak, ő érte még senki nem aggódott így és
lehet, furán hangzik, de nagyon jól esik neki és örül. Nem gondoltam volna,
hogy ennyire megvisel, de ahogy átölelt már éreztem, hogy kezd kiszállni
belőlem ez a rossz érzés.

Visszaérve Pestre, elkezdtük szervezni a
bulit. Nagyon izgultam és vártam erre az eseményre. A padlástérben alakítottuk
ki a party helyszínét. Én díszítettem, berendeztem, Laci pedig a technikai
részét oldotta meg.

Elérkezett az első nap. Körülbelül 5-6
ember jött el és ebből 4-en ott alvós tervekkel jöttek. Nagyon nagy volt a hangulat,
élveztem minden percét, rengeteg képet készítettünk amint valaki iszik valamit,
vagy valaki valakivel iszik valamit. Ez lehetett persze a fő irányvonala, de
hát miről is szólt volna, hisz fiatalok vagyunk. Csak olyanok voltak ott,
akikkel a játékban barátkoztunk össze, volt olyan, akivel előtte még nem is
találkoztunk, külföldről jött haver is volt.

Mindenkit megismerhettünk közelebbről.
Nagyjából 5napig tartott a buli és minden nap cserélődtek az emberek, de akadt
egy kettő, aki végig ott volt.

Vége lett. Nagyon jól sikerült. Örömmel
nyugtáztuk, hogy egy baráti összejövetelnek így kell kinézni, és jobb nem is
lehetett volna.

Idővel kezdtünk egyre közelebb kerülni
egymáshoz Lacival. Elkezdett udvarolni nekem. Tudtam, hogy elkövetkezik ez az
idő is, de egy kicsit sem bántam, nagyon jól éreztem magam vele. Engedtem és
persze én is közeledtem felé. A körülöttünk élőknek nem híreszteltük, hogy
alakulóban van valami, de persze csak a hülye nem gondolt rá.

Eltelt a nyár. Nagyon boldog voltam,
köszönöm neked.

 

         Akkor
azt gondoltam semmi sem ronthatja el a kedvem. De mégis akadtak dolgok, amik
beszürkítették a napokat. Mondhatnám, semmi sincs ingyen. Ezt is elmesélem
majd.