Próbálkozások

 

Még egy-két hétig csak ingáztam

a szüleim háza és Peti belvárosi lakása közt, de valahogy nem éreztem teljesnek

az összképet. Türelmetlen és akaratos lényemnek köszönhetően rávezettem Petit,

hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha beköltöznék hozzá.

 

Kompromisszumot kötöttem saját

magammal, hogy csak akkor maradok, ha találok munkát, mivel egy keresetből nem

tudunk megélni ketten. Rengeteg helyre beadtam a pályázatomat. Bolti eladói

állás, különféle irodai munkák, tele marketing és egyebek. Nem hívtak  vissza

sehonnan. Az egyik barátnőmtől, Napsugártól, kaptam egy fülest, hogy az egyik

tele marketinges cégnél keresnek előhívókat és úgy gondoltam megpróbálkozok

vele. Azt mondta őt már felvették és pár napon belül kezdi a munkát. Mi baj

lehet, ha én is megpróbálom?

 

Kaptam is egy időpontot és bementem az

interjúra. Nagyon könnyen felfedtem a valós érzelmeimet ezzel a fajta munkával

kapcsolatban. Odabent határozottnak és megnyerőnek éreztem magam, de mikor

kijöttem, éreztem, hogy nagyon elrontottam. Igazából nem is csodálkozom, hogy

nem vettek fel, és teljesen megértem a HR-es nőt is, aki tágra nyílt szemekkel

kutatta, vajon mit keresek én ott. Napsugárnak se alakultak ott jól a dolgai,

gyorsan depressziós lett attól a munkától és kikészült. Két hét után ott is

hagyta.

 

A következő állomásom egy dísztárgy és

ajándék bolt volt, nem messze Peti lakásától. Úgy találtam rá, hogy elsétáltam

a közeli bevásárló központba és az üzletsoron szétosztogattam az

önéletrajzomat.

Egyedül innen kerestek vissza és mikor

bementem beszélgetésre akkor rögtön fel is kértek egy próba időszakra. Nagyon

kritikus lehetek a munkák terén, vagy tényleg csak „trágya” helyekre sodródtam,

de mindenféle bajom volt azzal a  hellyel. Napi 12órás munka és kevés fizu, olyan változó

beosztással, mint az időjárás. Csak rám telefonáltak, hogy be kéne jönni, dolgozni

és nekem ugranom kellett. Pár nap munka után elérkezett a hétvége. Ilyenkor

semmivel sem foglalkozok csak a szeretteimmel és a pihenéssel általában. Nem

vettem észre, hogy a telefonom kikapcsolt, csak vasárnap este mikor be akartam

állítani az ébresztőt rajta. Gyorsan bekapcsoltam, de nem kaptam

figyelmeztetést nem fogadott hívásról. Reméltem, hogy tényleg nem kerestek. De

hétfőn felhívtak, menjek be a béremért és köszönik, de másra esett a választás.

Akkor azt hittem az én hibám, és rajta kellett volna ülnöm a telefonon, hátha

behívnak dolgozni. De nem, tényleg másra esett a választás. A nagyfőnök

unokahúga. Hogy honnan tudom? Biztos forrásból.

Ilyen világot élünk, de ezzel nem nagyon

tudsz mit kezdeni.

 

Egy másik barátnőm Kati, is munkát keresett

akkor, együtt találtunk egy melót, aminek a fő témája a különböző krémek és testtápláló

anyagok voltak. Ezeket kellett értékesítenünk. Ismerősöknek főként. Mondanom se

kell, MLM rendszer volt a cég, mozgató rugója. Akkor ismerkedtem meg ezzel a

fogalommal. Egy ideg ment ez a biznisz, de hamar rájöttem, hogy ehhez komoly

elhivatottság kell, mert ha nem csinálod 1500%-al akkor nem fogsz vele pénzt

keresni. És, ha úgy is csinálod, akkor se sokat, mert ahhoz vagy 30lépcsőfokot

kell lépned, hosszú évek alatt. Nem éreztem magaménak ezt a munkát se,

elkezdtem keresgélni tovább.

Mindeközben Katit, az egyik jó barátja

felkérte, hogy segítsen be az amatőr színjátszó társulatuknak, mert szezon

előtt két társuk is felmondott. Egyből szólt nekem is, hátha beválik.

 

         Hogy

mennyire vált be ez a munka és milyen tapasztalatokat szereztem itt, azt a

következő részben elmesélem.

 

— folyt.köv. —

Tovább a blogra »