Próbálkozások

2010 március 16. | Szerző: Solya |

 

Még egy-két hétig csak ingáztam
a szüleim háza és Peti belvárosi lakása közt, de valahogy nem éreztem teljesnek
az összképet. Türelmetlen és akaratos lényemnek köszönhetően rávezettem Petit,
hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha beköltöznék hozzá.

 

Kompromisszumot kötöttem saját
magammal, hogy csak akkor maradok, ha találok munkát, mivel egy keresetből nem
tudunk megélni ketten. Rengeteg helyre beadtam a pályázatomat. Bolti eladói
állás, különféle irodai munkák, tele marketing és egyebek. Nem hívtak  vissza
sehonnan. Az egyik barátnőmtől, Napsugártól, kaptam egy fülest, hogy az egyik
tele marketinges cégnél keresnek előhívókat és úgy gondoltam megpróbálkozok
vele. Azt mondta őt már felvették és pár napon belül kezdi a munkát. Mi baj
lehet, ha én is megpróbálom?

 

Kaptam is egy időpontot és bementem az
interjúra. Nagyon könnyen felfedtem a valós érzelmeimet ezzel a fajta munkával
kapcsolatban. Odabent határozottnak és megnyerőnek éreztem magam, de mikor
kijöttem, éreztem, hogy nagyon elrontottam. Igazából nem is csodálkozom, hogy
nem vettek fel, és teljesen megértem a HR-es nőt is, aki tágra nyílt szemekkel
kutatta, vajon mit keresek én ott. Napsugárnak se alakultak ott jól a dolgai,
gyorsan depressziós lett attól a munkától és kikészült. Két hét után ott is
hagyta.

 

A következő állomásom egy dísztárgy és
ajándék bolt volt, nem messze Peti lakásától. Úgy találtam rá, hogy elsétáltam
a közeli bevásárló központba és az üzletsoron szétosztogattam az
önéletrajzomat.

Egyedül innen kerestek vissza és mikor
bementem beszélgetésre akkor rögtön fel is kértek egy próba időszakra. Nagyon
kritikus lehetek a munkák terén, vagy tényleg csak „trágya” helyekre sodródtam,
de mindenféle bajom volt azzal a  hellyel. Napi 12órás munka és kevés fizu, olyan változó
beosztással, mint az időjárás. Csak rám telefonáltak, hogy be kéne jönni, dolgozni
és nekem ugranom kellett. Pár nap munka után elérkezett a hétvége. Ilyenkor
semmivel sem foglalkozok csak a szeretteimmel és a pihenéssel általában. Nem
vettem észre, hogy a telefonom kikapcsolt, csak vasárnap este mikor be akartam
állítani az ébresztőt rajta. Gyorsan bekapcsoltam, de nem kaptam
figyelmeztetést nem fogadott hívásról. Reméltem, hogy tényleg nem kerestek. De
hétfőn felhívtak, menjek be a béremért és köszönik, de másra esett a választás.
Akkor azt hittem az én hibám, és rajta kellett volna ülnöm a telefonon, hátha
behívnak dolgozni. De nem, tényleg másra esett a választás. A nagyfőnök
unokahúga. Hogy honnan tudom? Biztos forrásból.

Ilyen világot élünk, de ezzel nem nagyon
tudsz mit kezdeni.

 

Egy másik barátnőm Kati, is munkát keresett
akkor, együtt találtunk egy melót, aminek a fő témája a különböző krémek és testtápláló
anyagok voltak. Ezeket kellett értékesítenünk. Ismerősöknek főként. Mondanom se
kell, MLM rendszer volt a cég, mozgató rugója. Akkor ismerkedtem meg ezzel a
fogalommal. Egy ideg ment ez a biznisz, de hamar rájöttem, hogy ehhez komoly
elhivatottság kell, mert ha nem csinálod 1500%-al akkor nem fogsz vele pénzt
keresni. És, ha úgy is csinálod, akkor se sokat, mert ahhoz vagy 30lépcsőfokot
kell lépned, hosszú évek alatt. Nem éreztem magaménak ezt a munkát se,
elkezdtem keresgélni tovább.

Mindeközben Katit, az egyik jó barátja
felkérte, hogy segítsen be az amatőr színjátszó társulatuknak, mert szezon
előtt két társuk is felmondott. Egyből szólt nekem is, hátha beválik.

 

         Hogy
mennyire vált be ez a munka és milyen tapasztalatokat szereztem itt, azt a
következő részben elmesélem.

 

— folyt.köv. —