A döntés

1.0Teo munkát kereshttps://teo.cafeblog.huSolyahttps://teo.cafeblog.hu/author/solya-2/A döntés <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CVASSOR%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Viki meséje. Nagyon sokat hallgattam őt, mintha mindent tudott volna és mégis keveset. Egy olyan zóna vette körül, ami megvédte a felé táplált hitetlenségektől, persze mikor nem volt jelen nem tudtad bevallani magadnak, mégis csak hiszed a szavait.<o:p></o:p> Ebben és abban ne bízz. Ezt és azt ne hidd el, csak ha teljesen bizonyos vagy benne, de teljesen bizonyos soha nem lehetsz. Én próbáltam alkalmazkodni sok mindenben, mondhatni másból se állnak a napjaim, csak abból, hogy másokhoz alkalmazkodok, de ez se elég valahogy. Mindig én jövök ki rosszul és húzom a rövidebbet, talán épp ezért én vagyok az, aki a legtöbbet tanul az esetekből, és ez erősebbé is tesz. Így talán nem bánom a dolgot. De csak így lehet tanulni? Tapasztalatot szerezni? <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Azt se kellett volna annyiban hagynom, hogy a szabadságomról haza rángattak, de mégis tűrtem és így bele sodródtam abba, hogy kihasználták a „mulyaságomat”. Közeledtek a hidegek. A fázós estéken még több okunk volt egymáshoz bújni, egyszerű romantika költözött a lakunkba. Apró boldogság magok és ebből sosem volt elég és sosem fogyott el.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Itt az ősz. A narancsos táj külön élvezettel gyönyörködteti a szemeimet és fotózásra ihlet. Imádom a sok színt és talán még vidámabb, mint egy két nyári táj. Megmaradt hobbinak a fotózás. Pedig nagy terveim voltak, hogy majd milyen híres fotó művész leszek, de talán ezen a pályán is csak azt ismerik el igazán, aki milyen tanult és diplomás. Nekem nem volt rá pénzem, hogy címet szerezzek. Maradok mezei fotós, aki megbízik a mezei kritikákban és nem épít hiú reményeket.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> A munkahelyemen közölték velem, ha eddig nem vettem ki a szabadságomat, akkor most már ne is tervezzem, hiszen a szezonra való tekintettel már nem vehetem ki. És ez persze mindenkire vonatkozott. Persze jó, ha az ember pénzt keres minden adandó alkalommal, de kell a pihenés, a szeretteiddel való gondtalan együtt lét. De mit tudsz tenni? Örülsz, ha van munkád és tűröd a zsarnokságot. Elviseled a megpróbáltatásokat és várod a lehetetlen elismerést.<o:p></o:p> <img style="width: 204px; height: 255px;" src="https://teo.cafeblog.hu/files/undead_big.jpg" class="blogkep" align="left">Otthon se volt minden túl rózsás, de eléggé eltörpült azért a munka mellett. Három generáció volt egy fedél alatt és ez elég sűrűn ott bukott ki, hogy nem ugyanazok voltak az értékrendek, persze senki sem akarta megbántani a másikat, de a maga igazát mindenki kivétel nélkül szajkózta. Jöttek a megbánások, de a téma ugyanaz maradt másnapra is. Laci mérlegelt, azt mondta igazságtalanság volt részéről, hogy hagyta, alkalmazkodjak hozzá és tűrjem a nézeteit, hogy ő majd csak saját lakásba költözik legközelebb. Nem fogja mások zsebét tömni. Tehát elgondolkodott ezen és úgy döntött menjünk albérletbe.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Nagyon megörültem ennek a döntésének. És nem azért mert eljövünk a családjától, hisz nagyon szerettem/szeretem őket. Hanem azért, mert ez már valamiféle felnőtt és öntudatos érzéssel töltött el. A barátnőm Bianka is csatlakozni akart hozzánk, aminek nagyon örültünk. Ő sem talált munkát Miskolcon és megelégelte a dolgot. El kezdett keresgélni Budapesten, mi meg szorgosan gyűjtöttünk az albérlet kínálatok linkjeit. Csak úgy repkedtek az e-mail-ek, hogy ezt nézd meg, az milyen? Aztán szép lassan elkezdtünk „terepre” kijárni. Megtalálni a legjobbat nem lehet két perc alatt az biztos.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Bianka talált magának egy állást. Én görnyedtem a karácsonyi szezon, ijesztő közelgése alatt, Laci pedig tárgyalt a lakásügyben a tulajokkal. Lassan, de biztosan közeledtünk a megfelelő lakás felé. Erről majd a következő részben mesélek.<o:p></o:p> rich