A buli

1.0Teo munkát kereshttps://teo.cafeblog.huSolyahttps://teo.cafeblog.hu/author/solya-2/A buli <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CVASSOR%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Mire észbe kaptam már fent laktam Pesten. Élveztem a nyarat. Persze Peti jelen volt még a fejemben elég rendesen, de nagyon élveztem a „szabad” életet. A játékból ismert, Lacival közös haverunk egyszer csak felhívott minket, hogy nincs e kedvünk meglátogatni őt Balatonnál.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Persze nekünk volt kedvünk menni. Fogtuk magunkat és leutaztunk oda. Egy kis házikót béreltek és úgy volt, hogy többen fognak menni, de 3 ember visszamondta és így mi is elfértünk. A gondtalan pihenés ült ki rám. Nagyon jó érzés volt. Egyik nap, lementünk fürdeni a Balatonba és elkezdtünk labdázni. Lacinak nem volt kedve és elkezdett sétálni a vízben, a labdázás hevében egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy nincs ott mellettünk. Elkezdtük keresgélni, de közbe ment le a Nap és egyre kevésbé láttunk. Nagyon megijedtem, hogy hol lehet. Riasztottuk a parti mentőket is és a part mentén rohangálva kiabáltuk a nevét. Sírtam, féltem. Mikor már teljes kétségbe esésemben pislogtam a Balaton csillogó sejtelmes vize felé, lefékezett mögöttem egy autó, hátrapillantva megláttam őt, ott ült benne. Visszament a házhoz, azt mondta szólt is csak nem figyeltünk rá. Remegtem, zokogtam, magához szorított, mondta ne sírjak, nem történt semmi. Ellöktem magamtól és beszálltam az autóba. <o:p></o:p> Vissza értünk a szállásra. Ő hátra ült mellém és megölelt, mondta ne haragudjak, ő érte még senki nem aggódott így és lehet, furán hangzik, de nagyon jól esik neki és örül. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel, de ahogy átölelt már éreztem, hogy kezd kiszállni belőlem ez a rossz érzés.<o:p></o:p> Visszaérve Pestre, elkezdtük szervezni a bulit. Nagyon izgultam és vártam erre az eseményre. A padlástérben alakítottuk ki a party helyszínét. Én díszítettem, berendeztem, Laci pedig a technikai részét oldotta meg. <o:p></o:p> Elérkezett az első nap. Körülbelül 5-6 ember jött el és ebből 4-en ott alvós tervekkel jöttek. Nagyon nagy volt a hangulat, élveztem minden percét, rengeteg képet készítettünk amint valaki iszik valamit, vagy valaki valakivel iszik valamit. Ez lehetett persze a fő irányvonala, de hát miről is szólt volna, hisz fiatalok vagyunk. Csak olyanok voltak ott, akikkel a játékban barátkoztunk össze, volt olyan, akivel előtte még nem is találkoztunk, külföldről jött haver is volt.<o:p></o:p> Mindenkit megismerhettünk közelebbről. Nagyjából 5napig tartott a buli és minden nap cserélődtek az emberek, de akadt egy kettő, aki végig ott volt.<o:p></o:p> Vége lett. Nagyon jól sikerült. Örömmel nyugtáztuk, hogy egy baráti összejövetelnek így kell kinézni, és jobb nem is lehetett volna.<o:p></o:p> Idővel kezdtünk egyre közelebb kerülni egymáshoz Lacival. Elkezdett udvarolni nekem. Tudtam, hogy elkövetkezik ez az idő is, de egy kicsit sem bántam, nagyon jól éreztem magam vele. Engedtem és persze én is közeledtem felé. <img style="width: 178px; height: 133px;" src="https://teo.cafeblog.hu/files/emoboyandgirl.jpg" class="blogkep" align="left">A körülöttünk élőknek nem híreszteltük, hogy alakulóban van valami, de persze csak a hülye nem gondolt rá. <o:p></o:p> Eltelt a nyár. Nagyon boldog voltam, köszönöm neked.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Akkor azt gondoltam semmi sem ronthatja el a kedvem. De mégis akadtak dolgok, amik beszürkítették a napokat. Mondhatnám, semmi sincs ingyen. Ezt is elmesélem majd.<o:p></o:p> rich