Ez már megint egy unalmas hétvége

1.0Teo munkát kereshttps://teo.cafeblog.huSolyahttps://teo.cafeblog.hu/author/solya-2/Ez már megint egy unalmas hétvége <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CVASSOR%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Még általános iskolás koromban sokat szerepeltem mindenféle előadásokban, színdarabokban, még díjakat is nyertem egy-kettővel. Tetszett is, és szerintem jól ment nekem.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Ez a társulat ahová elszegődtem, elég kicsi volt, de annál lelkesebb. Szeltük Magyarországot keresztbe, hosszába. Mindenfelé mentünk fellépni és izgalmas volt, minden nap máshol alakítani a csalót vagy a bájos hercegnőt. Nem volt nehéz megtanulni a szöveget és összegyakorolni, mert mindenki rendelkezett legalább egy kevés színjátszós múlttal. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Szeretek utazni, de az hogy minden nap 3-4órát vándorlással töltöttünk, kicsit kiölte belőlem ezt a szeretet és nagyon lefárasztott egy bizonyos idő után. Nagyon rövidnek tűntek a nappalok, korai kelés, hosszú kocsiút, gyors előadás majd újabb hazaút és már ott volt este 6-7 óra. Szinte semmihez nem volt már kedvem mikor haza értem, fáradt voltam és nyűgös.<o:p></o:p> A munka részével csak egy minimális gond volt, amivel szerintem minden színész küzd fellépés előtt, a lámpaláz. Nálam ez hasi görcsök formájában jött elő, és heves pulzus kísérte. Viszont mikor kiléptem a színre, mintha elvágták volna. Megnyílt előttem a világ és olyan átszellemülten tudtam azonosulni az aktuális szerepemmel, mintha nem is előadás lett volna.<o:p></o:p> Mikor bevettek a csapatban, tisztában voltam vele, hogy nem sokáig fogom csinálni, mert nem volt jó a fizetés. Igazából a rezsi rám eső részét éppen fedezte, és akkor még nem ettem semmit… Sajnos ez épp elég ok.<o:p></o:p> Újra elkezdtem munka után járni, de semmi siker nem talált rám. Ezért köztes megoldásként visszamentem a régi munkahelyemre és ott húztam az igát.<o:p></o:p> Egyre csak fogyott a nappalok hosszúsága és én alig vártam a hétvégéket hogy végre lazíthassunk egy kicsit. Ilyenkor általában átjöttek barátok pókerezni vagy italozni kicsit, esetleg utána egy kis buli valamelyik helyi szórakozó helyen. Jónak tűnt ez kikapcsolódásképpen. Egy ideig. Teltek a hetek és észre se vettem mennyire monoton lett az egész. Amikor egyik szombati nap rádöbbentem, nincs kedvem barátokhoz, bulihoz, iváshoz. Más kikapcsolódás kell. Visszatértem a játékhoz.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Tudom, ez most lehangolónak tűnik, de az ottani haverokkal és a játék érdekességeivel, sokkal jobban ki tudtam kapcsolni, és <img style="width: 183px; height: 230px;" src="https://teo.cafeblog.hu/files/bloodelf_big.jpg" class="blogkep" align="left">egyfajta hobbimnak éreztem az egészet. Amit persze Peti nagyon nehezen tűrt el. <o:p></o:p> Felütötte a fejét a háziasszony incidens.<o:p></o:p> Az, hogy a játék elveszi az időmet az otthoni tennivalóktól. Azt tudni kell rólam, hogy soha nem voltam egy konyhatündér, sőt! Kifejezetten utálok főzni, sütni. Tisztában vagyok vele, hogy ez a tulajdonság egy nőt tekintve nem túl pozitív, de sose rejtettem véka alá. Szívesen kitakarítok vagy mosok, de körülbelül ennyi.<o:p></o:p> Peti sokat dolgozott és mielőtt haza ért, szerintem arra számított, hogy valami főtt vacsival várom haza. De hiába. Sok vita kerekedett ebből, de egyikünk se értette meg a másik nézőpontját.<o:p></o:p> Nagyon szégyelltem magam, amiért nem vagyok képes neki főzni, próbálkoztam vele, de eléggé félre sikerült próbálkozások voltak ezek. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Beállt az életünk egy síkra. Napközben munka volt, amikor este éjszakás volt akkor hajnalig játszottam, hétvégén meg a számomra már unalmassá vált haverozós programok. Ki kellett libbennem ebből, mert előbb utóbb bele őrültem volna.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> -- folyt.köv. -- rich