A nyaralás

2010 június 5. | Szerző: Solya |

 

Annyira nem
figyeltem semmire csak rá, hogy még a saját szülinapomról is megfeledkeztem.
Jöttek a köszöntős sms-ek és az e-mail-ek. Szerintem azelőtt még soha nem
kaptam ennyi köszöntést, mint akkor. Mintha mindenki tudta volna, milyen boldog
vagyok és egy kicsit lopni akart volna a napjaimból.

 

Boldogan
adtam belőle mindenkinek, mert nagyon sok volt belőle. Egész gyorsan eltelt ez
a szülinap, de nagyon jó volt. Laci kitett magáért és a szülei is. Viszont
jöttek az első problémaforrások a munkahelyemen. Kezdték kimutatni a foguk
fehérjét a kollegáim. Jutalékos rendszerben dolgoztunk és saját eladást kellett
megtolni a legjobban, hogy jobb pénzt kapjunk. Kis versengés lépett fel. Ezzel
igazából nem is lett volna olyan nagy probléma. Inkább azzal, hogy szép lassan
minden apró-csetlő dolgot én csináltam meg és idővel a nagyobb dolgokat is. A
türelmemnek köszönhette a váltótársam, hogy nem borultam ki, hiszen mindenért
engem hibáztatott és ő nem csinált semmi számottevőt.

Próbáltam kiküszöbölni és még jobban
bizonyítani. Főleg a nagy főnökök előtt, hogy legalább ők ismerjék el a
törekvésem és azt, hogy igenis én vagyok az, aki összetartja a boltot. Nem én
voltam az üzletvezető, rájöttem hogy e nélkül a titulus nélkül sokra nem
megyek, hiszen előbb hisznek az ő tény elferdítésének mint az én szavaimnak.

Bianka a barátnőm egészen kicsi korom óta. Nagyon hiányzott már, ő Miskolcon maradt és így ritkán tudtunk találkozni.
Ezért megbeszéltük, hogy együtt nyaralunk. Laci, Bianka, a kolleganője Anett és
én. Úgy vártam ezt a nyaralást, mint a messiást. Nagyon ki voltam merülve a
munkától. Talán nem is fizikailag voltam le strapálva, mind inkább lelkileg,
szellemileg. Balatonra mentünk. Kicsit későn kezdtük el szervezni, úgyhogy nem
kaptunk közvetlen a buli központban szállást, de taxival nem volt messze és
nyugis is volt.

Az első nap lementünk a helyi közértbe és
bevásároltunk rengetek innivalót, rágcsát és miegymást. Persze nem lehet egy
barátokkal együtt töltött nyaralás első napja nagymamás. Ezért már késő délután
elkezdtünk inni és jól érezni magunkat, szépen be is rúgott mindenki, mint a
csacsi.

Másnap nagy nehezen összeszedtük magunkat
és autóval lementünk a beach-re. Napsütés, sok ember, nagy napozó ágyak, hűsítő
italok, csillogó víz és jó hangulat. Nagyon jó volt. Kint feküdtem a Napon,
éreztem ahogyan teljesen kiszívja minden energiámat, de nem zavart, hagytam
magam és ez ki kapcsolt. Miután megmártóztunk a Balatonban, elmentünk kicsit
szétnézni a bazár soron és a játék termekben is, majd az esti program:
Alkoholi. Talán hallottál már róla, ez egy egyetemisták által kitalált és
nagyon támogatott társasjáték, amit ha valaki végig játszik az vagy a
detoxikálóban köt ki vagy nincs mája.

Mi azért nagy bátran belefogtunk. Nem
tudtuk milyen hatásos ezért már 8kor elkezdtük játszani. Első dobás, igyál
egyet, második dobás, igyál a szomszédoddal kettőt. És így tovább szépen,
minden mező valami újabb változatát adta célul az ivásnak. Nem telt bele fél
óra és mindenki röhögve, teljesen részegen forgolódott az asztal körül. Nagyon
berúgtunk. De azt hiszem, egy fiatalos nyárnak erről kell szólnia, hiszen
nagyon jól érezte magát mindenki. Majd ezt követően kitaláltuk, hogy be kéne
menni Siófokra és bulizni egyet és így is tettünk. Így telt el az a pár nap
nyaralás és mindenki nagyon jól érezte magát.

De eljött az utolsó nap, reggel az
üzletvezető hívására ébredtem, hogy hol a francba vagyok? Ott kéne lennem a
boltba, mert ma én dolgozok. Persze, az utolsó szabad napomon én dolgozok. Azt
hiszem, magamat hibáztathatom csak emiatt, hiszen a másik naptárba lett csak
feljegyezve, hogy aznap is szabad napos vagyok, és ő meg nagy rafináltan
kihúzta arról a napról a szabadságomat, mintha nem is lett volna. Talán az én
szamárságom, de hagytam magam. És délelőtt haza utazván, délutánra már be
kellett menjek dolgozni.

         Innentől
kezdve egyre jobban eldurvult a helyzet és egyre jobban bele sodródtam. Volt
egy lány, akivel nagyon sokat beszélgettem akkoriban, ő segített és tanácsokkal
látott el. Erről bővebben, majd a következő részben.