Boldogság

 

Még egy két hét erejéig visszamentem

a munkahelyemre, de semmi értelme nem volt. Bevételem nem volt belőle még

mindig és nem is szerettem. Így aztán felmondtam hamarosan.

 

Lacit behívták egy állás interjúra,

amin nagyon jól szerepelt és nemsokára kezdhetett is az új helyen. Nagyon

örültem neki, hogy végre talált valamit. Minden kritériumnak megfelelt a hely,

amit Laci felállított a leendő munkahelyével szemben. Kapott céges autót,

mobilt, laptopot. Úgy tűnt élvezi is, amit csinál. Én pedig újra belevágtam a

munkakeresésbe. Sokat segítettek nekem Laci szülei. Nem csak a munkakeresésben,

ők lettek a második családom.

 

Egy két állás interjú jött csak össze, de

nem hívtak vissza. Aztán egy szép napon, Zsuzsi, Laci anyukája, betoppant az

ajtón egy nagy hírrel, eladót keresnek a helyi ékszer üzletben és a kezembe

nyomta a telefonszámot. Kaptam az alkalmon és jelentkeztem, nemsokára be is

hívtak egy személyes találkozóra, ami nagyon jól sikerült. A következő körben a

cég központjába kellett bemennem az ügyvezetővel beszélni és sikerült

megállapodnunk, egy hét múlva már kezdhettem is.

 

Nagyon tetszett az új állásom, nyugis volt,

kedves munkatársak, elég jó munkabeosztással és nem túl megerőltető munkával.

Azt gondoltam megtaláltam azt az állást, amiben jól érzem magam. Emellett majd

tudok félre tenni és tanulni valamit, amivel majd később foglalkozni szeretnék.

Volt fix alapbérünk, de egyéb juttatásokat

is kaptunk, amikkel együtt már egész jó volt a fizetésem. Mikor megkaptam az

első béremet, nagyon boldog voltam, még sohasem kaptam ennyi pénzt egyszerre.

Végre jól éreztem magam. Életem szerelmével

harmóniában éltünk, mindketten dolgoztunk, és amikor csak tehettük elmentünk

valahová együtt, ez lehetett egy mozi is vagy egy vacsi, a lényeg hogy együtt

legyünk.

Sosem kellettek szavak, ahhoz hogy jól

érezzük magunkat együtt. Ha csak mereven néztük egymást akkor is tudtuk mi jár

a másik fejében és boldogok voltunk.

 

Annyi szépség hiba volt, hogy a szülei „nyakán”

éltünk és jó lett volna saját lakás, ha nem is vételre, de legalább bérelni

egyet. Ezekről nem beszéltünk konkrétan, mert Laci nagyon hangoztatta, hogy ő

nem fog lakást bérelni, ő már csak saját lakásba költözik. Nem akartam, hogy

azt higgye, rá akarok akaszkodni és hozzá akarom magam láncolni. Így nem

firtattam a dolgot.

 

Sokat játszottunk azzal az internetes

játékkal, amin keresztül megismertük egymást. Kívülről biztos furcsának és

bizarrnak tűnhetett az embereknek, de minket nem zavart egy kicsit se.

Szerettük ezt csinálni és a közös barátainkkal is ott tudtunk kommunikálni,

mert ugye mindenfelé laktak világ szerte.

 

Laci is csinálta teljes odaadással a

munkáját és én is mindent bele adtam. Egyre jobban megismerkedtem a

termékekkel, amiket árultunk és egyre jobban belerázódtam a dolgomba. Persze

mindenütt adódnak konfliktusok, de elejében nekem csak pár vevőmmel fordult elő

ilyesmi. Ha épp mindent akart, de végül semmi sem tetszett neki. Ebből a

szempontból azt hiszem tényleg ideális eladó vagyok, nagyon toleráns tudok

lenni.

Ahogy teltek a hetek, el is jött a jó idő. Már

lenge ruhában mászkáltak az emberek és madárcsicsergésre ébredhettünk egymás

karjaiban. Csodás volt. Elvitt engem sok helyre itt Budapest környékén,

Szentendrétől kezdve Pilisszentivánon át mindenfelé és nem létezett más

számunkra, csak mi.

 

Ahogy közeledett az igazi nyár,

elterveztük, hogy el kéne azért menni valahová nyaralni. Meg is beszéltük a

barátnőmmel, hogy összehozunk valami őrültséget. Erről a következő fejezetben

mesélek neked.

Tovább a blogra »