Boldogság

2010 május 24. | Szerző: Solya |

 

Még egy két hét erejéig visszamentem
a munkahelyemre, de semmi értelme nem volt. Bevételem nem volt belőle még
mindig és nem is szerettem. Így aztán felmondtam hamarosan.

 

Lacit behívták egy állás interjúra,
amin nagyon jól szerepelt és nemsokára kezdhetett is az új helyen. Nagyon
örültem neki, hogy végre talált valamit. Minden kritériumnak megfelelt a hely,
amit Laci felállított a leendő munkahelyével szemben. Kapott céges autót,
mobilt, laptopot. Úgy tűnt élvezi is, amit csinál. Én pedig újra belevágtam a
munkakeresésbe. Sokat segítettek nekem Laci szülei. Nem csak a munkakeresésben,
ők lettek a második családom.

 

Egy két állás interjú jött csak össze, de
nem hívtak vissza. Aztán egy szép napon, Zsuzsi, Laci anyukája, betoppant az
ajtón egy nagy hírrel, eladót keresnek a helyi ékszer üzletben és a kezembe
nyomta a telefonszámot. Kaptam az alkalmon és jelentkeztem, nemsokára be is
hívtak egy személyes találkozóra, ami nagyon jól sikerült. A következő körben a
cég központjába kellett bemennem az ügyvezetővel beszélni és sikerült
megállapodnunk, egy hét múlva már kezdhettem is.

 

Nagyon tetszett az új állásom, nyugis volt,
kedves munkatársak, elég jó munkabeosztással és nem túl megerőltető munkával.
Azt gondoltam megtaláltam azt az állást, amiben jól érzem magam. Emellett majd
tudok félre tenni és tanulni valamit, amivel majd később foglalkozni szeretnék.

Volt fix alapbérünk, de egyéb juttatásokat
is kaptunk, amikkel együtt már egész jó volt a fizetésem. Mikor megkaptam az
első béremet, nagyon boldog voltam, még sohasem kaptam ennyi pénzt egyszerre.

Végre jól éreztem magam. Életem szerelmével
harmóniában éltünk, mindketten dolgoztunk, és amikor csak tehettük elmentünk
valahová együtt, ez lehetett egy mozi is vagy egy vacsi, a lényeg hogy együtt
legyünk.

Sosem kellettek szavak, ahhoz hogy jól
érezzük magunkat együtt. Ha csak mereven néztük egymást akkor is tudtuk mi jár
a másik fejében és boldogok voltunk.

 

Annyi szépség hiba volt, hogy a szülei „nyakán”
éltünk és jó lett volna saját lakás, ha nem is vételre, de legalább bérelni
egyet. Ezekről nem beszéltünk konkrétan, mert Laci nagyon hangoztatta, hogy ő
nem fog lakást bérelni, ő már csak saját lakásba költözik. Nem akartam, hogy
azt higgye, rá akarok akaszkodni és hozzá akarom magam láncolni. Így nem
firtattam a dolgot.

 

Sokat játszottunk azzal az internetes
játékkal, amin keresztül megismertük egymást. Kívülről biztos furcsának és
bizarrnak tűnhetett az embereknek, de minket nem zavart egy kicsit se.
Szerettük ezt csinálni és a közös barátainkkal is ott tudtunk kommunikálni,
mert ugye mindenfelé laktak világ szerte.

 

Laci is csinálta teljes odaadással a
munkáját és én is mindent bele adtam. Egyre jobban megismerkedtem a
termékekkel, amiket árultunk és egyre jobban belerázódtam a dolgomba. Persze
mindenütt adódnak konfliktusok, de elejében nekem csak pár vevőmmel fordult elő
ilyesmi. Ha épp mindent akart, de végül semmi sem tetszett neki. Ebből a
szempontból azt hiszem tényleg ideális eladó vagyok, nagyon toleráns tudok
lenni.

Ahogy teltek a hetek, el is jött a jó idő. Már
lenge ruhában mászkáltak az emberek és madárcsicsergésre ébredhettünk egymás
karjaiban. Csodás volt. Elvitt engem sok helyre itt Budapest környékén,
Szentendrétől kezdve Pilisszentivánon át mindenfelé és nem létezett más
számunkra, csak mi.

 

Ahogy közeledett az igazi nyár,
elterveztük, hogy el kéne azért menni valahová nyaralni. Meg is beszéltük a
barátnőmmel, hogy összehozunk valami őrültséget. Erről a következő fejezetben
mesélek neked.