Lebukás

2010 február 18. | Szerző: Solya |

 

Azt hiszem, azzal kezdem, hogy az én naivságomra lehet visszavezetni az összes vitát, ami kialakult Peti és én köztem.  Az első főbb vita, ami kialakult köztünk az Ottó miatt volt.

        

Én igazán nem akartam konfliktust, hisz szándékosan ki akar? Főleg, ha annyira ragaszkodik valakihez, mint én akkoriban Petihez.

Mégis olyan jól esett valakivel megbeszélni azt, hogy mik a vágyaim, az álmaim és fura módon mindenben egyezett a véleményünk és az ízlésünk. Igen, Ottó nagyon hasonlít rám sok mindenben és ez, nagyon tetszett nekem. Sokszor elég félreérthető beszélgetésekbe keveredtünk, holott én nagyon szerettem Petit, és eszem ágába sem volt megbántani őt. De az izgalom és az a kis plusz, amit kerestem és az Ottóval való beszélgetésekben megtaláltam, az hajtott.

 

Nem néztem soha másabb szemmel Ottóra, mint barát, kislányként oké… rajongtam érte, de az más volt. Akkor még azt sem tudtam mi az, hogy kapcsolat, szerelem. Miért is kellett volna tudtom? Hisz 11 éves lehettem akkor mikor utoljára láttam őt. És most virtuális társalgásunk folytán, hogy újra elkezdtünk kommunikálni, talán pont ez adott egy nagyobb töltést.

Persze nem mehet minden simán és nem maradhat örökre titokban, hogy nekem van egy másfajta boldogság szelencém is. Az msn-nek van egy olyan funkciója, hogy menti a számítógépre a beszélgetéseket. Ha ezt a funkciót nem kapcsolod ki, akkor automatán menti, amiket írogatsz másokkal.

 

Persze én nem éreztem, hogy el kéne titkolnom ezeket a beszélgetéseket, eszembe se jutott, hogy ez bántóan is hathat. Így utólag belegondolva persze mindig okos az ember. Ha fordított helyzetbe ő csinált volna ilyesmit, akkor én nem úgy reagáltam volna, ahogyan ő tette. Egy igazi úriember volt Peti, és miután rátalált az Ottóval folytatott beszélgetéseinkre, egy olyan diplomatikusan megfogalmazott levélben közölte a beszélgető társammal, hogy ha nem száll le rólam, akkor nagyon megütheti a bokáját, hogy szerintem akárki megirigyelhette volna.

 

Ezt követően volt, az első nagyobb vitánk és komolyan elgondolkodtam mire volt ez jó. Mindeközben lefoglalt az a bizonyos online játék is, amit korábban már említettem neked. És ez a sok dolog már nagyon nem volt ínyére Petinek. Amit nem is csodálok igazából. Nagyon összezavarodtam, mi is kell nekem?

 

Ez a kapcsolat vezet valahová? Vagy csak pazaroljuk egymás idejét? Akkor úgy éreztem igen. Ezért egy olyan lépést tettem meg, amit nagyon megbántam. Hogy mi volt az? A következő részben elmondom, ne aggódj.

 

— folyt.köv. —