A kezdetek

2010 január 8. | Szerző: Solya |

 

Először is bemutatkoznék. Kovács Teodóra vagyok. 23éves, miskolci születésű középmagas fehér bőrű fekete hajú lány. Nem tűnök ki a tömegből.

 

Jelenleg Budapest belvárosában élek, egy elég jó színvonalú albérletben a pasimmal és két lakótársunkkal. Munkám van, egyelőre egy számítástechnikai cikkekkel foglalkozó boltban, de csak megélhetés miatt maradok eladó. Ez eddig a legelviselhetőbb melóm az utóbbi 5 és fél évben, sok helyet elfogyasztottam már… és hogy hogyan jutottam el idáig? És mire törekszem? Ha kíváncsi vagy, elmesélem.

Talán ott kezdem a történetem, hogy mi okból is kerültem fel Pestre Miskolcról.

Mindig is egy monogám típusú csaj voltam. Ha valakivel összejöttem akkor az minimum 3-4 hónapos kapcsolat volt, de általában az 1év volt a határ. De most ne is átlagoljunk, beszéljünk arról az egy kapcsolatról, ami rádöbbentett, hogy nem akarok vidéki sablon maradni.

 

Nagy szerelem volt az elején, ahogyan az a mesékben van. Teljesen oda voltunk egymásért és mindketten biztosak voltunk benne, hogy nekem Nagyapátiné lesz a nevem és Dániel lesz az első fiunk neve. Jaj, el is felejtettem mondani, Nagyapáti Péternek hívják egykori pasimat. Magas, barna hajú, barna szemű, okos, törekvő, becsületes és tökéletes férj alapanyag.

 

Persze rögtön próbatételekkel kezdődött a kapcsolat. Nem lehettünk rögtön egymás karjaiban éjjel nappal. Külföldi időszakos munkája miatt csak havonta kétszer találkoztunk és ez még jobban felcsigázott minket. Mikor is eljött a tél és haza költözött, már egyből arra a döntésre jutottunk, hogy hozzám költözik. Na nem, természetesen nem egyedül laktam. A családommal. Van két nálam idősebb testvérem és a szüleim. De nagyon liberálisak, szóval azonnal belementek, hogy velünk éljen.

Voltak feltételek is. Lévén, hogy édesapámnak idényes munkája volt így csak édesanyám fizetéséből éltünk, és amit még a tesóim hozzá tettek, tehát gyorsan kellett Petinek munkát találnunk, és nekem is. Ekkor még csak 17 voltam.

 

Iskolába jártam, de sose volt ellenemre, hogy suli mellett dolgozzak. Így elkezdtem napi 3órában besegíteni a testvéreim cégénél, mint árufeltöltő és értékesítő. Az első és eddig egyben a leghosszabb időtartamú munkám kezdetét vette, nem volt leányálom és csak „kiskönyves”.

Hogy milyen volt a hely és miket váltott ki belőlem… remélem, érdekel és elolvasod a következő fejezetben.

 

   — folyt.köv.–